Együttműködésre ítélve

Aki dolgozni akar a képviselők közül Budafok-Tétényért, annak meg kell kapnia minden rendelkezésre álló eszközt a munkájához – vallja Karsay Ferenc polgármester, aki a képviselő-testületben kialakult patthelyzetről és az együttműködés lehetőségeiről is beszélt lapunknak. 

– A napokban azt nyilatkozta, hogy a helyi ügyekben együttműködő nagykoalíciót szeretne kialakítani Budafok-Tétényben. Mit kell érteni ezalatt?
– Hosszú évek óta alapelvem és legfőbb célkitűzésem, hogy aki dolgozni akar a képviselők közül Budafok-Tétényért, az kapjon meg minden rendelkezésre álló eszközt a munkájához. Kerületünk problémáira nincs annyi megoldás, ahány politikai szervezet bejutott a képviselő-testületbe. Szerintem a településünk mindennapi működtetésének stratégiai kérdéseiben és az ezekre adott válaszokban korábban is kilencvenszázalékos volt az egyetértés, de ennél jóval kisebb arányban szavaztunk együtt. Ezt pedig elenyésző mértékben indokolták szakmai érvek, inkább az ideológiai, pártpolitikai szempontok döntöttek. Ebből azt a következtetést vontam le, hogy a pártpolitika az önkormányzat munkáját ritkán erősíti, gyakrabban akadályozza, és ez független attól, hogy melyik pártról beszélünk. Ezért lett – a Mindenki fontos! jelmondatunk mellett – választási üzenetünk, hogy több önkormányzatra és kevesebb pártpolitikára van szükség. Különösen igaz ez a jelenlegi helyzetben, amikor gyakorlatilag patthelyzet van a képviselő-testületben, a Fidesz–KDNP-nek nincs többsége, egyenlő az egyesült ellenzék és a kormányzó pártszövetség képviselőinek száma. Ahogyan négy és fél évvel ezelőtt, most is együttműködésre vagyunk ítélve.

– Ha már említette a négy és fél évvel ezelőtti időszakot, akkor néhány képviselő összefogott a Fidesz–KDNP-vel a közös munka érdekében, de azóta is árulónak tartja őket a baloldal. Mit gondol erről?
– Az előző választást követően valóban voltak olyan képviselők, akik, részeseiként az összefogásnak is, megértették az üzenetet, amelyről az előzőekben beszéltem. Nagyon méltatlan és igazságtalan, hogy árulónak bélyegezték őket ezért, hiszen mindenki számára nyitva volt a kapu az együttműködés felé. Most is arra biztatom a képviselőtársakat, hogy vállalják a közös munkát, ne érezze magát árulónak senki azért, mert hajlandó a párbeszédre Budafok-Tétény jövőjéért. Nem érdekel, ki baloldali és ki jobboldali, közös felelősség a kerületben élők szolgálata. Az a célom, hogy minden képviselő találja meg a saját hangját és a helyét, érezze komfortosan magát a képviselő-testületben és a szakbizottságokban. Nyilván nem érhetjük el a százszázalékos elégedettséget, de mindenkinek szeretnék olyan alternatívát kínálni, amely kompromisszumok árán, de elfogadható a számára.

– Hol tartanak az egyeztetések a képviselőkkel?
– Minden képviselővel sikerült már személyesen beszélnem. A konzultációkon, néhány ember kivételével, mindegyikük elmondta, hogy mik a céljai, milyen munkában szeretne részt venni. Nagy örömömre senki sem nyilatkozott úgy, hogy passzivitással akarja akadályozni az önkormányzat működését. Megvan a lehetősége tehát annak, hogy közösen dolgozzunk és egyetértésben.
Tettem már erre kísérletet három évvel ezelőtt. Megalkottuk azt a szándéknyilatkozatot, amelyben kifejeztük, hogy a legfontosabb kerületi ügyek, értékek mentén kívánunk dolgozni. Ezt neveztük preambulumnak. Egyetlen szervezet volt, amely meggátolta ennek az együttműködésnek a lehetőségét, és kinyilvánította, hogy semmilyen formában nem hajlandó ebben részt venni. Az ellenzéki összefogásból ezek után azok is visszavonták az aláírásukat a dokumentumról, akik korábban csatlakoztak, arra hivatkozva, hogy nem tekintem partnernek a szövetségesüket. Ez azért is volt furcsa, mert minden pont fordítva történt, nem én mondtam, hogy nem akarok együttműködni a Momentummal, hanem ők, hogy nem szeretnének velem. De most eljött az idő, hogy fátylat borítsunk a múltra, és újra elinduljunk az alapoktól. Abban reménykedem, hogy minden képviselő jól érzi majd magát, mert azon a területen dolgozhat, amelyen szeretne. Ebben az esetben biztató jövő vár Budafok-Tétényre.

– Mennyire stabil most az önkormányzat gazdálkodása?
– Teljes mértékben, ebben is az elsők között vagyunk a fővárosi kerületek között. Abban pedig az összes magyarországi település előtt járunk, hogy bevonjuk az embereket a mindennapi döntéseinkbe. A teljes költségvetésünk legalább tíz százalékának elköltésére közvetlenül tesznek javaslatot az itt lakók. Háromszázötvenmillió forintról dönthetnek a Részvételi Költségvetés alapján, miközben a civil szervezetek is maguk határozhatják meg azokat a feladatokat, amelyek végrehajtásához támogatást nyújt az önkormányzat. Ebbe a tíz százalékba (több mint másfél milliárd forintba) azonban beletartozik az intézményeknek, például az iskoláknak, háziorvosoknak nyújtott szabad felhasználású pályázati támogatás és más segítség is. Az emberek igényei alapján olyan fejlesztéseket is elvégzünk, amelyek nem a kerület feladatai. Kék festéssel jelöltük például azokat a gyalogátkelőhelyeket, amelyeket mi újítottuk fel a fővárosi önkormányzat helyett.

– A költségvetés elfogadásához is együttműködésre lesz viszont szükség. Készül valamilyen dokumentum az ön által tervezett kooperációról, vagy ez a pozícióktól függ majd?
– Nálam nem a pozícióktól függ az együttműködés, hanem az ügytől, amit együtt kell megoldani. A preambulum megalkotása idején is azt gondoltam, hogy ilyen közös ügyünk például a környezetvédelem vagy a zöldterületek megóvása, a kerületi oktatási intézmények segítése, de ilyennek tartottam egyebek mellett a művészeti oktatást, a kerületi egészségügy fejlesztését, vagy akár a Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar támogatását is. Most viszont azt mondom, induljunk a másik irányból, csapjunk egymás tenyerébe, jelentsük ki, hogy ellenkező tapasztalatig megbízunk egymásban, és ne általános értékeket határozzunk meg, hanem előbb konkrét kérdésekben találjuk meg a kompromisszumot a lehető legszélesebb körben. Ne „matekozzunk”, ne azt számolgassuk, kinek van több támogatója, ne erőből oldjuk meg a dolgokat, hiszen annál jobb egy döntés, minél többen állnak be mögé a képviselő-testület részéről. Minél több képviselő támogat egy-egy javaslatot, annál nagyobb az esélye, hogy az abban foglaltakat hatékonyan és sok ember megelégedésére fogjuk végrehajtani.

– Ezek szerint minden testületi ülés előtt egyeztetni kell majd azokkal, akik hajlandók az együttműködésre?
– Nem látok más megoldást. A mi gyakorlatunk eddig is az volt, hogy hónapokkal, sokszor évekkel előre terveztük meg, mit fogunk megvalósítani és hogyan, milyen forrásokból. Akkor tudunk jól dolgozni, ha ehhez van stratégiánk, és erről mindenkivel előre egyeztetünk.

– Ez úgy fog kinézni a gyakorlatban, hogy lesz mondjuk egy csoport, amellyel lehet majd a testületi ülések előtt egyeztetni, és lesz egy olyan, amellyel nem? Vagy korai még ezen gondolkodni?
– Erre azért nem tudok válaszolni, mert jelenleg minden képviselő azt mondta, hogy nyitott a közös munkára. Egyelőre nem tudom, ebből hová jutunk el. Egy dolog biztos, megoldottuk az elmúlt négy és fél évet, és az elkövetkezendő négy és felet is meg lehet oldani. Csak nagyon nem mindegy, hogy ezt erőből csináljuk, vagy pedig úgy, hogy mindenki hozzáteszi a magáét, és nem fékezi a haladásunkat.

– Mi lehet a következménye annak, ha ne adj Isten senki sem akar együttműködni? Milyen veszélyek fenyegethetik az önkormányzat működését?
– Ez egy viszonylag hosszú folyamat végén teljes működésképtelenséget eredményezhet. Ha nincs költségvetése az önkormányzatnak, akkor idővel a Kormányhivatal veszi át az igazgatási feladatokat. Nagyjából ahhoz tudnám hasonlítani ezt a helyzetet, mint ha elindulnánk egy Forma–1-es futamon, de a mi csapatunk versenyautója csak alapjáraton haladhatna, és egy pályabíróval a volánja mögött venne részt a versenyben. Ez az ellenzéknek sem érdeke. A pártpolitikai színtéren ugyanis olyan volumenű átrendeződés zajlik, hogy senki sem mehet biztosra a jövőjét illetően, bármelyik pártban is politizál.

– Az együttműködés tehát érdeke az ellenzéknek is. Hány tárgyaláson van túl? Bízik abban, hogy meg lehet találni a középutat a kerületben?
– Sok tárgyaláson vagyok túl, négyszemközt találkoztam a képviselőkkel, pont azért, hogy ne torzítsa az egyeztetéseket semmilyen közvetítő. Egy őszinte, közvetlen beszélgetés könnyebben kezelhető, mintha egymásnak akarnának megfelelni. Vélhetően azonban lesz majd egy másik szintje is a konzultációknak. Én teljesen bizakodó vagyok. A pártok létbizonytalansága azt eredményezheti, hogy a képviselők maguk is rá fognak jönni, az önkormányzat számukra is egy olyan vár, ahova vissza lehet vonulni addig, amíg a történelem viharai elcsitulnak. Egy olyan hegytető, ahová vissza lehet húzódni az özönvíz elől. Ha innen lelökdössük egymást a mélybe, akkor értékes embereket veszítünk, de ha mindannyian megmaradunk, akkor sokkal hatékonyabban lehet értelmes dolgokkal, Budafok-Tétény ügyeivel foglalkozni.

Haraszti Gyula